május végén, a full tilt 25 ezer dolláros heads up bajnokságán david oppenheim - miután befizette a nevezési díjat - elfelejtette, hogy meccse van. ellenfele, michael mizarchi húzta az időt, ahogy csak tudta, közben telefonálgatott, hogy valaki szóljon már oppeneimnek, talán játszania kellene. oppenheim mire asztalhoz ült, alig maradt zsetonja, mégis megnyerte a viadalt és továbbjutott. valami hasonló történt a wsop-n, a 10 ezer dolláros nl hold'em heads up-világbajnokság elődöntőjében is, ahol vanessa selbst várt sportszerűen több mint fél órát alec torellire, majd ahogy kell, ki is kapott, így be kellett érnie a 108 ezer dolláros harmadik díjjal, torelli pedig a döntőbe jutott, ahol a vesztes is 337 ezer dollárt kap, a világbajnok pedig 539 ezret.

amiért "megemlékeztem" minderről: torelli néhány nappal később blogjában magyarázatot adott a késésre. óriási az ember, poszt odabent...

(a posztot brian fordította és az ophu wsop blogjáról "vettem kölcsön")

Délelőtt 11 körül keltem, és egészen nyugtalannak éreztem magam. Felhívtam pár havert, és eldöntöttük, hogy a Wynn edzőtermébe és uszodájába megyünk. Mire odaértünk majdnem egy óra volt. Edzettünk, aztán bementünk a medencébe és a szaunába. Felhívtam Vanessát, és megmondtam neki, hogy pár percet kések. Aztán rájöttem, hogy bajban vagyok. A fürdő kifogyott a teazacskóból és a forró vízből.

- El fogunk késni. Mennünk kell - mondta Mike.
- Nem. Szükségem van a teámra - feleltem.
- Haver, le fogod késni a meccsedet.
- Nem érdekel, ez szerencsetea, nem megyek el nélküle.

Mire megkapták a teazacskókat, négy óra volt. Még át kellett öltöznöm, elmennem a Rióba, és máris elkéstem. Igyekeztem, hogy készen legyek, amikor rájöttem, hogy a váltásruhámat az autóban hagytam. Jézus, gondoltam, csak koszos edzőruháim vannak, egy dzseki cipzár nélkül és a köpeny, ami az öltözőszekrényben volt. “Hmmmmmmm”, gondoltam. “Na jó.”

Megragadtam a törülközőt, a derekam köré tekertem, és felvettem a dzsekimet. Egy Louis Vuitton kézitáskával, egy Paradise poker hátizsákkal, négy sapkával és egy csésze teával vágtam át a Wynn Hotelen. Többen bámultak meg, mint egy pornósztárt. A parkolós srác teljesen megállt, és elfordította a fejét, amíg elsétáltam mellette. Megpróbáltam előkotorni a a jegyemet, végül megtaláltam. Szó szerint húsz ember állt sorba előttem. Azok, akinek már volt szerencsétlenségük tapasztalatot szerezni a Wynn parkolójával, tudja, hogy akár húsz percbe is beletelhet, hogy előkerítsék a kocsiját.

- Az én kocsimnak kell lennie a következőnek. Lehetséges? - kérdeztem a parkolófiútól, aki ekkor már rám nézett.
- Mindenre van megoldás - mondta egy önelégült vigyorral.

Adtam neki egy húszast a jegyemmel, és azt mondta, hogy én leszek a következő. El lehet képzelni azokat a pillantásokat, amiket kaptam, amiért 21 éves kölyök létemre negyven fokos melegben megelőztem a teljes parkolójegyes sort, beugrottam egy M6-ba, miközben úgy voltam öltözve, mint egy seggfej.

“Csak jussak már túl ezen”, gondoltam. Az autóban ránéztem az órára: 4.14. Volt 4 nem fogadott hívásom, és 6 sms-em. “Hol vagy, hol vagy?”

Mire megérkeztem a Rióba (szerencsére a szokásos helyemen parkoltam), és odaértem a pókerteremhez, 4.30 volt. A filmesek a szurkolók, a bemondó az osztó és Vanessa mind türelmesen vártak. Persze érkezésemkor a teljesen természetes “Mi tartott fel?” kérdés fogadott. Nevettem.

- A Wynn Spa, hogy őszinte legyek. Kifogytak a forró vízből, és szükségem volt a teámra.

a két nyert meccsig tartó döntőben torelli 2-0-ra kikapott kenny tran-től. egyébként...